Hitelközvetítőknek: Lépjen be vagy regisztráljon!
Adatbázisunkban jelenleg
924 hitelközvetítő
116.062 ügyfél
705.573.922.342 Ft
hiteligényéből választhat!

 

Magazin »

A hitelpénz és a közpénz különbözősége, avagy a hitelpénz csapdája

2013. február 19.

A hitelpénz és a közpénz különbözősége, avagy a hitelpénz csapdájaEgy helyi pénz kibocsátásának előkészületeit próbáltuk elvégezni, amikor arra kellet rádöbbennem, hogy a pénzkibocsátás mikéntjét, elveit, szabályait nemcsak, hogy szinte senki nem ismeri, de még ráadásul valami ködbe vesző mítosz is eltakarja. Ezen tevékenység közben szerzett tapasztalataimat szeretném önökkel megosztani, ha hajlandóak az alábbi néhány sort elolvasni. Remélem segíthetek vele.

A fosztogatás anatómiája

A pénzpiac működtetésének alapelvei, jellegének legfontosabb információi soha nem kerülnek napvilágra.
Nevezetesen az a probléma, hogy a nemzeti bankok által kibocsátott pénz és a kereskedelmi bankok által forgalomba hozott (nevezzük a továbbiakban ezen a néven) hitelpénz közötti leglényegesebb különbséget senki nem próbálja megvilágítani.

A legfontosabb különbség nézetem szerint az, hogy a nemzeti bankok által kibocsátott pénz és a banki betétek együttesen, a világon mindenhol, így Magyarországon is, csak töredékét fedezik a kibocsátott hitelek értékének. A bankokba elhelyezett betét csak töredékét, ötödét, hatodát fedezi a bankok által kibocsátott hiteleknek.
A hitelként felvett összeg amit az adós megkap, nem az átlagember fogalmai szerinti fedezettel bíró pénz, hisz a bankban ezzel szemben nincs ennyi betét, csak a töredéke.

Ez a hitelpénz tulajdonképpen talán egy időben és térben korlátlanul leszámítolható váltónak tekinthető, mert a mögötte lévő fedezet csak az, hogy a hitel felvevője aláírta, hogy majd megtermel ennyi értéket és ellentételezni fogja a törlesztés folyamán annak lezárultáig, vagy nem teljesítés esetén a jelzálogtárgy értékesítésével kiegyenlíti.
A helyi nemzeti bankok kontrolljával kibocsátott, az illető országban a mindenkori GDP- vel egyenlő, piacképes, már megtermelt, értékesíthető áruval fedezett pénz nem különböztethető meg ettől a tulajdonképpen pénznek nem nevezhető, a kereskedelmi bankok által kibocsátott, pénznek kinéző váltótól.
Óriási a különbség abból a szempontból, hogy már megtermelt, illetve folyamatosan termelődő, használati értékkel bíró piacképes javakat állítok egy pénz mögé fedezetül, vagy egy aláírt kötelezvényt arról, hogy az aláírója valamilyen módon ki fogja egyenlíteni ezt a tartozást.
Az elsőt a klasszikus köznapi értelemben is pénznek nevezhetjük, míg a másodikat a legnagyobb jóindulattal is csak legfeljebb váltónak.Egy helyi pénz kibocsátásának előkészületeit próbáltuk elvégezni, amikor arra kellet rádöbbennem, hogy a pénzkibocsátás mikéntjét, elveit, szabályait nemcsak, hogy szinte senki nem ismeri, de még ráadásul valami ködbe vesző mítosz is eltakarja. Ezen tevékenység közben szerzett tapasztalataimat szeretném önökkel megosztani, ha hajlandóak az alábbi néhány sort elolvasni. Remélem segíthetek vele.

Az a megtévesztő ebben a nyilvánvalóan szándékos csalásban, hogy a helyi nemzeti bankok kontrolljával kibocsátott, az illető országban a piacképes, már megtermelt, értékesíthető, a mindenkori GDP- vel arányosan kibocsátott, áruval fedezett pénz nem különböztethető meg ettől a tulajdonképpen pénznek nem nevezhető, a kereskedelmi bankok által kibocsátott, pénznek kinéző váltótól.
Ugyanis, ha nem a megtévesztés a cél, akkor a kibocsátó banknak ebben az esetben egy külön erre a célra szolgáló, az általánosan használttól jól megkülönböztethető "bankjegyet " kellene használnia. A bank sajnos a használatban lévő pénz kibocsátójától jogot kap arra, hogy egy a pénztől jól megkülönböztethető váltó helyett az adott nemzeti bank pénzét használja.

Mivel a gazdaság szereplői a kétféle pénzt egymástól megkülönböztetni nem tudják és még ha meg tudnák különböztetni akkor is törvény kötelezi őket, természetesen a hitelfelvevőtől kapott hitelpénzt, ezt a pénz kinézetű váltót elfogadják.
Sajnos kénytelenek ezt a fedezet nélküli papírt elfogadni cserébe az általuk nyújtott valós értékkel bíró javakért, így a hitelt valójában a gazdaság, a piac összes szereplője nyújtja, akik ezt az időben és térben korlátlanul leszámítolható váltót elfogadva valós használati értékkel bíró tárgyakra, illetve szolgáltatásra cserélik a hitelpénznek nevezett ígérvényt.
A bank úgy adja kölcsön a termék eladójának, a szolgáltatás nyújtójának a tőkéjét az adósnak, hogy azok nem is tudnak róla, hogy most ők ezt az összeget kölcsönadták, mert az érte kapott váltó ugyanúgy néz ki mint az igazi pénz.
A kölcsönt a gyakorlatban a gazdaság összes szereplője nyújtja a hitelt felvevőnek, akik neki egy ígéret fejében átadják a javaikat.

A bankok ezeknek a kölcsönöknek a kamatait, költségeit az adóstól beszedik, de természetesen a kölcsönt valójában folyósító piaci szereplőknek, az árujukat eladóknak és a szolgáltatásokat nyújtóknak, akik itt a jog szerinti tulajdonképpeni betétesek kellene, hogy legyenek, természetesen a betéti kamat összegét, ami őket illetné nem fizeti ki! A kereskedelmi banknak itt csak a közvetítő szerepe szabadna, hogy legyen.

Ha a nemzeti bankok bocsáthatnának ki pénzt, akkor ugyan továbbra is egy nemzetgazdaság egésze hitelezne a hitel felvevőjének csakhogy ekkor a beszedett kamat is a nemzetgazdaság egészéhez, a nemzeti bankhoz kerülne vissza.
A nemzeti bank ezeknek a kamatjövedelmeknek a gazdaságba történő visszaforgatásával ki tudná egyenlíteni a kamatokkal történő jövedelem-kivonást.
Esetünkben a kereskedelmi bankok a nemzetgazdaság egésze által nyújtott hitelt odaadják a hitelt felvevőnek, az érte kapott kamatot természetesen beszedik, majd azt egyszerűen zsebre rakják és a nemzeti bankokba egy fillért sem fizetnek be.
Ezzel minden egyes ügyletnél a pillanatnyi kamatnak megfelelő összeget kivonják a gazdaságból.

Ráadásul mindezt minden felelősség nélkül teszik, mert a más tőkéjét adják kölcsön anélkül, hogy az illetőnek tudomása lenne róla, valamint ha bármi baj történne, az adófizetők pénzéből megmentik őket.
Ez a bizonytalan fedezetű váltó leszámítolási határidő előtti, kereskedelmi forgalomba hozásának klasszikus esete. Mivel a váltó fedezetét pont maga a kibocsátó ellenőrzi és garantálja, természetesen semmiféle felelősséget nem vállalva érte, ez egy elég fura biztosíték.
Ez a rendszer így tökéletesen működik, csak sajnos nincs olyan gazdasági tevékenység ami elbírná, hogy ilyen mértékben fosztogassák, nincs olyan mértékű egyenletes és folyamatos növekedés ami az állandó tőkekivonást ellensúlyozni képes lenne.

A lényeg összefoglalva az, hogy a pénz kétféleségét ( úgy mint nemzeti bank által kibocsátott pénz és hitelpénz) nem szabad összekeverni mert a kétféle pénz háttere, fedezete nem azonos és a mai konstrukcióban a hitelpénz haszna, kamata jövedelmei nem a jogosulthoz kerülnek a pénzrendszer működése folyamán, hanem a kereskedelmi bankokhoz.
Pénzt forgalomba hozni kizárólag azon az alapon szabadna, hogy aki biztosítja annak a fedezetét az bocsáthasson ki pénzt. A kereskedelmi bankok ebben a folyamatban kizárólag közvetítői szerepet szabadna, hogy kapjanak.
Mint a helyi pénzek között kiemelkedően jól működő svájci WIR esete mutatja, a pénzkibocsátó banknak kizárólag beruházási hiteleket szabad forgalmaznia és el kell zárkóznia a fogyasztói hitelektől. Ezeket a jóval rizikósabb ügyleteket a pénzkibocsátó banktól felvett kölcsönökből és az általuk gyűjtött betétekből finanszírozott kereskedelmi bankoknak kellene átadnia. Ugyanis ha ezek csődbe kerülnek, a pénzpiac logikája szerint kötelezően hagyni kellene őket csődbe menni.

Véleményem szerint a FED magalakulása óta ez a gazdaság legnagyobb problémája. A fedezetlen pénz kibocsátása mindig is jó üzlet volt, nem is beszélve arról, hogy mivel az alkalmazott módszerekkel a haszon a kibocsátónál csapódik le, a költség pedig ellenőrizhetetlen módon megoszlik a gazdaságban, ezért a közlegelők klasszikus példája szerint minden piaci szereplőnek az az érdeke, hogy minél több fedezetlen pénzt dobjon a piacra.
A közgazdaságtanban alapismeretként tanított közlegelők példája arra figyelmeztet minket, hogy ez egészen addig folytatódik amíg az egész piac egyetlen kézbe nem kerül vagy valaki erőszakos módon beavatkozva nem írja felül a játékszabályokat.

Írta Magyar György a Pannon.info.hu gazdasági szakértője

Forrás: pannon-info.hu

     Pénzügyi és gazdasági hírek, hitelek, információk.